Tánctábori beszámoló 2015 - cikk a Táncos Újságból

Az „És-most-mi-lesz?" tábor

Július 11-én reggel indultunk a gyermektáborral Balatonfenyvesre az Aréna Söröző – vagy, ahogy a köznyelv jobban ismeri; Kocsma – elől. Természetesen a sofőrünk Tibibá volt, akinek hála, pikk-pakk leértünk a Balaton mellé. A kísérő szülők tábora idén egy taggal megnőtt, így Ildikó, Nelli és Szilvi után, Éva nénit is köszönthettünk köreinkben.

A megszokott programoktól eltérően nem rögtön a szállásra mentünk, hanem először Zamárdiban kötöttünk ki, ahol a kilátót néztük meg a nyári meleg délelőttön. Már ott rengeteg fényképezőgép, és telefon előkerült, ugyanis a kilátóból gyönyörű panoráma nyílt a magyar tengerre.

Szállásunk Balatonfenyvesen volt, a Galamb utcában. Az érdekes az volt az ottani utcákban, hogy egy nagyobb útról nyíltak kisebbek a tó felé – amolyan fésű alakzatban – és minden utca egy-egy madár nevét viselte. A későbbiekben ezek az utcák mérföldkövek lettek kis csapatunk fejében; ugyanis amikor este fáradtan mentünk haza a strandról, azok a mondatok szálltak a levegőben, hogy: „Na, ez már a Rigó utca, akkor még hátra van a Varjú, a Gólya és a Kakukk.”  

Ha már így az előbb megemlítettem a vacsorát, akkor térjünk ki az étkezésre is. Eddigi táboraikhoz képest változatos volt az étel – pont annyira változatos, mint a színes fedeles ételhordók, amiben kaptuk őket.

Maga a ház, ahol laktunk egy háromemeletes nyaraló volt. A földszinten volt az étkező, ami a napi három étkezés mellett a délelőtti táncpróbák, és az esti vetélkedők helyszíneként is szolgált.

Sok program színesítette a gyerekek tábori napjait. A strand alig húsz percnyire volt tőlünk. A víz kellemes volt, és a déli parthoz híven: mehetett az ember 100 métert a tóban, még mindig derékig ért a vízszint. 

A strandolás mellett az egyik nap kisvasúttal elutaztunk Somogyszentpálra. Ott a helyi polgármester egy kisebb távlatvezetést tartott nekünk egy néprajzi-safari-vadászati kiállításon. A helyi kisbolt a kedvünkért hamarabb nyitott ki, hogy a szári gyereksereg felvásárolja az üzlet teljes jégkrém készletét. 

Amikor éppen nem strandoltunk, és nem is táncoltunk, a régen bevált – mostanra azonban háttérbe szorult – játékok kerültek elő (Monopoly, Scrabble). Azt hinné az ember, hogy a mai gyerekeket már a modern technika világa elragadta, azonban a kísérők megdöbbenésére, a harmadik-negyedik napra minden gyerek a szobában hagyta a telefonját, és azon versengtek, hogy ki játsszon legközelebb a társasjátékkal. Melegebb napokon egy-egy kilyukasztott kupakú ásványvizes üveg is hatalmas örömöket okozott a táborlakóknak – semmi sem maradt szárazon. 

Szerda este 8 órakor indult a sétahajónk Fonyódról. Mindenki elhelyezkedett a hajón, voltak, akik az alsóbb részeken ültek – mert az a rész légkondicionált volt, sokan viszont a fedélzetet néztük meg, ahogy a nap lenyugodott a Balaton körüli hegyek mögött.

Minden este újabb és újabb játékok nevettették meg a gyerekeket a vetélkedőn. A zenefelismerés, ahol többen énekelték az Oroszlánkirály című mese betétdalát, annak ellenére, hogy a címét alig-alig találták ki. Vagy amikor egy kósza hiba folytán Jennifer Lopez énekelte a Bánat utca című népdalt. (Remélem emlékeztek rá!) Vagy amikor elmutogatták a dalokat?! Talán megemlíthetem, hogy a Csíp-csíp-csókának nem kellett egy másodperc sem, hogy rájöjjenek a zsűri tagjai a megoldásra. A fizikai feladatoknál, amikor egyensúlyoztak a gyerekek, Bohács Bálint kitartásával megszégyenítette a nála sokkal idősebbeket. Na, és persze a színdarabok, amik idén ismét sikeresen zárták a 2015-ös tábort. 

Talán az egyik legvidámabb tábor volt, mióta én is részt veszek benne. Új arcok, új játékok és új programok. A mentalitás és a szellemiség azonban ugyanaz maradt. Ha páran furcsán is érezték magukat az első napokban, a többiek segítettek nekik beilleszkedni, és megmutatták az újoncoknak, hogy milyen is az igazi szári tánctábor. Így a végén már mindenki ujjongva várta a vetélkedőt, és félve a szobavizitet – ami idéntől valamiért szobaszerviz néven futott a gyerekek elnevezése után.

Köszönet Nagy Vikinek, aki a tábor szervezését bonyolította, köszönet Czencz Ildikónak, Stockné Szilvinek, Molnár Kornéliának és Hollósy Éva néninek, hogy anyukáink voltak a táborban.

Ilyenkor csak egy kérdéssel tudom zárni az élménybeszámolómat, egy olyannal, amit a gyerekek minden nap ezerszer feltettek nekünk: És most mi lesz?

JÖVŐRE TALÁKOZUNK! 

AB.